Our life in the UK

2014\09\12

Jamie Oliver és a salsa

Szép jó estét ismét!

Szóval a hét eddigi napjairól... A hét első fele igencsak nehézkes volt, mivel ugyebár nem túl sokat aludtunk a hétvégén, és utána én pl. még a hétfőt-keddet is végigdolgoztam. De szerdán végre már offom volt, így elkísérhettem Nórit az NI-number (National Insurance Number) interjújára (a magyar TB szám és adószám keveréke nagyjából). Be sajnos nem mehettem, így csak kint ültem az épület előtt egy fél órát, amíg ő egy kedves brit bácsival lefolyatta az interjút (illetve vele folytatták le?). Remélhetőleg jól ment, most várhatjuk, hogy megküldjék postán az NI számát. Utána elmentem vele az Oxford Street-re, ő elment dolgozni, és meg a Victoria and Albert Museum felé vettem az utamat.

Már kétszer futottam neki ennek a múzeumnak, de mindig csak egy szűk negyed-fél órám volt rá, sosem tudtam végignézni igazán, így hát gondoltam, hogy három a magyar igazság... És hát egyéni rekordot döntöttem - több, mint 2 és fél órát töltöttem el egyetlen múzeumban. Én általában az a rohanós-múzeumlátogató vagyok, de itt nem tudtam rohanni, magamba kellett szívnom az egész hely hangulatát... Maga az épület is gyönyörű, de a kiállítás meg kifejezetten szép. Főleg azok a helyiségek tetszenek, amik be vannak rendezve egy-egy bizonyos stílusban, és az ember csak beül oda, és elképzeli, hogy visszautazott az időben. Például volt egy bálterem, gyönyörű, aranyozott, tükrös falakkal, függönyökkel, faragott mennyezettel, freskóval, csillárokkal... És amikor beléptem, teljesen üres volt a terem. Volt ott egy pad, amire le lehetett ülni, és én ott ücsörögtem egy jó ideig - tök egyedül. Iszonyat feelinges volt... Az ékszerkiállításuk is elég híres (és persze lányoknak különösen ajánlott!), de tényleg van ott mindenféle: régi bútorok, szobrok, kovácsoltvas műalkotások, ruhák, kínai és japán porcelánok... Hamar elrepült az a bő két óra.


Utána elmentem a közeli Hyde Parkba, és keresztbe végigsétáltam rajta. Olyan hatalmas a park, hogy amikor a közepén jártam, már a kocsikat sem hallottam, mindenfelé csak mezőket és fákat láttam, olyan volt, mintha vidéken lennék. A tóban szürke gémek, kacsák, hattyúk (rosszabb esetben kutyák is), a tó végében pedig volt egy kis kert szökőkutakkal és virágokkal. Most megint néhány kép következik, a vizuálisabb típusoknak... :)

20140910_163542.jpg20140910_163443.jpg

Elkanyarodtam a Peter Pan szobor felé is:

20140910_163018.jpg

Estére elhívott az elbúcsúztatott volt lakótárs salsázni, és hát ha már Londonban vagyunk, használjuk ki a lehetőségeit!:) Már korábban találkoztunk, bejártuk Notting Hillt (valamint a városnak még néhány részét, amiket azóta sem tudok beazonosítani), majd beültünk még a tánc előtt enni egy kicsit Jamie Oliver éttermébe a Notting Hill Gate-nél. Egy ilyen elég érdekes lamb wrap-et ettünk, volt benne minden, idézem: "A soft tortilla wrap stuffed with shredded slow-cooked lamb, homemade houmous, chilli, garlic mushrooms, toasted pine nuts, pomegranate seeds & fresh mint, all in a creamy mint & yoghurt dressing". (Aki esetleg kevésbé ért angolul, volt benne a bárányhús mellett humusz, gomba, fenyőmag, menta, gránátalma, joghurtos mártás, valamint valamilyen pácolt hagyma és saláta is) Imádom az ilyen ételeket, amikben abszolút össze nem illő dolgokat párosítanak össze - és persze az ilyenekből jönnek ki általában a legjobb ízélmények.

20140910_185046.jpg

Maga az étterem is tök jó volt, az elrendezés, a hangulat, a design - igazán egyedi. Plusz érdekesség, hogy mindkét szint (földszint és emelet) közepén körkörösen pultok vannak, sütőkkel és egyebekkel felszerelve, ahol az emberek ott rögtön meg is tanulhatnak különféle ételeket elkészíteni, ha befizetnek egy cooking lesson-re.

556593_10151276876856824_1509186727_n.jpg

 A salsára már kicsit késve érkeztünk (nem egyszerű az angol tömegközlekedés, még két lábon sem), de nem maradtunk le semmiről igazából, és tök jó, a végére egy egész koreográfiát végig tudtam táncolni!:) Jó dolog ez a salsa, gratulálok annak, aki kitalálta.

Utána még visszamentem az Oxford Street-re, Nóri 11-kor végzett, és együtt mentünk haza. Jó hosszú nap volt, nem mondom... :)

Nem traktállak már titeket ma több bejegyzéssel, mindenkinek jó éjszakát kívánok, vagy lassan már inkább jó reggelt - ha jól számolom, Magyarországon már fél 2 van... Vigyázzatok nagyon magatokra!!:)

Ági és Nóri

 

Ui.: Mostmár biztos, hogy október 7-én hazaugrunk Magyarországra egy 2 napra, alig egy órája megvettük a repjegyeket is!!!:) Szóval see y'all soon!

jamie oliver salsa hyde park victoria and albert museum recipease

2014\09\11

Free Starbucks coffee!

Üdv Mindenkinek!

Kicsit lemaradásban vagyok, de most végre megint sikerült nekiülnöm az írásnak, úgyhogy most rögtön két bejegyzést is kaptok... :)

Na szóval... Múlt szombaton elbúcsúztattuk a régi/új lakótársat, összejöttek a ház lakói (többnyire), és elmentünk Wood Greenbe egy igazi, hangulatos angol pub-ba. Utána itt a házban még elvoltunk egy jó darabig, a "búcsúzó" lakótárs megtanította egyesével az összes lánynak a salsa alaplépéseit, és csoportosan még vagy hajnali 4-ig beszélgettünk. Amikor 8-kor keltünk... Szóval teljesen frissen és fitten nyomtuk le mindketten a magunk 10 órás műszakját vasárnap.

Viszont bármilyen fáradt is voltam aznap, volt egy nagyon jó felfedezése a napnak. Igazából abból indult az egész, hogy nagyon féltem, hogy el fogok aludni, ezért bőven időben felkeltettem magam, és valahogy már nyitás előtt 20 perccel odaértem a bolthoz. Mivel a másik lány nem volt még ott a kulccsal, ezért hát elindultam, és továbbmentem a bolttól még egy 20 métert - és megláthattam, hogy milyen szép környék is van 20 méterre a munkahelyemtől... El se hiszem, hogy eddig nem tudtam ezt az elképesztően nagy távot megtenni. Azt eddig is láttam, hogy van ott valami híd, amin az autók átmennek, de azt nem, hogy arrébb van egy kisebb gyaloghíd is, hangulatos leülős helyekkel, fűzfákkal, folyóparttal, meg minden... Annyira szép, teljesen beleszerettem abba a helybe. Néhány kép, csak hogy el tudjátok kb. képzelni...

855dff5a6263a5f0b8f51ddb0c5ae1045642f4ce0cd861bfd2a57e41e74f43f9.jpgeb85b320d834936fb327e6fed39332948feb27358c751a90e9aa61e600e85a7f.jpg7a78cd6d2a487e51490560096ca7cd00c67b700917929b8f17f78eedfd7fd3ae.jpg890088aa2b6dc302d957c91e72af9d91744b425b56da2281690674914aa9875c.jpg

A szüneteimben is kimentem ide, és a kis hídon ülve, vagy lent a parton csodáltam a környéket. Csak néztem, szívtam magamba a nagyfényt (igen, én, nekem is furcsa volt az élmény), és csodáltam...

Jaj, és még egy kis vicces epizód... Az első szünetemben kimentem kávéért (az egyik lány mondta, hogy a sarkon lévő kis kajáldásnál a Vanillás lányok kedvezményesen kapnak kávét), nagyon meg is örültem, hogy 1,5 font helyett 1 fontért kaptam kávét, és szépen leültem a folyóparton lévő kis Starbucks elé a lépcsőkre. Éppen elkezdtem iszogatni a jó kis akciós kávémat, amikor kijön egy srác egy kis poharakkal megpakolt tálcával, és elkezd kiabálni: "Free Starbucks coffee!"

Mondom ilyen nincs, itt örülök a kedvezményes kávémnak, erre mint kiderül, kaphattam volna ingyen is... Na sebaj, gyorsan megittam, ami a kezemben volt, és amikor jött a fiú a következő körrel, és is elfogadtam egyet - jó lesz majd a következő szünetre, hosszú az a 10 órás nap, ha 3 és fél órát alszik az ember (lánya)... :)

Ennyit a hétvégéről... Mindjárt jelentkezek még a mostani hétről is egy kicsit.

Take care!:)

süti beállítások módosítása