Hétfőn-kedden megint szabadnapom volt (tudom, hogy már úgy tűnik, mintha egyfolytában szabadnapjaink lennének, de nyugi, dolgozunk eleget). Hétfőn nagy programom volt: kitakarítottam a konyhát! De ilyen mélytakarítást képzeljetek el, gumikesztyűvel és 10 liter domestosszal... Egy élmény volt. Meg kb. 3 óra hossza. De még a kuka is olyan tiszta lett, hogy enni lehetne belőle... A sütőről meg kiderült, hogy eredetileg átlátszó az üvege. Fantasztikus.

A keddi nagy program az volt, hogy felkerekedtünk, és elmentünk az IKEÁ-ba!:) Zavart már mind a kettőnket, hogy még mindig a bőröndökben vannak a ruháink, mert sok a cuccunk, és nem férünk el, és ha már megszépült a konyha, dobjuk már fel egy kicsit. Így átszámoltuk a pénzünket, és kigazdálkodtunk egy komódra valót. És végre IKEÁ-ztunk... :) Nekem ez Budapesten is mindig egy külön program volt, pedig többnyire nem vettem semmit. Ez az IKEA meg echte olyan volt, mint a budaörsi IKEA, nagyon kis cuki volt... :D Végignéztünk minden showroomot alaposan, elképzeltük a leendő lakhelyeinket.

Persze a kinézett komód közel sem volt olyan tetszetős élőben, mint online, és még drágább is volt, viszont teljesen beleszerettünk egy fehér magas könyvespolcban, ami csak 17 font volt! Pedig magasabb, mint én. Na igen, de amikor fejben elképzeltem, hogy hogy visszük haza a vásárolt bútort, én még komódban gondolkoztam, és azt hittem, hogy csak a súlyával kell megbirkóznunk, a méretével nem... Na hát rosszul hittem... Szegény 180 centi magas/hosszú (attól függ, hogy nézzük) csomaggal azért meggyűlt a bajunk. A parkolóban még eligazított minket egy kedves brit bácsi, hogy szinte egészen a buszmegállóig eltolhatjuk kocsin a csomagot, és még gyorsan előadta a 2 mondatos magyartudását is (Jó napot és jó reggelt), nagyon aranyos volt!:)

Na és jött a busz... Egy két kép:

 No problem, megoldottuk, még egy átszállással is, bár kicsit aggódtam, hogy valamelyik sofőr leparancsol minket a buszról ekkora csomaggal... :D Meg biztos vicces látványt nyújtottunk az utcán, ahogy cipeltük haza ketten elfektetve...

Még el kellett ugranunk Camdenbe utána a munkahelyemre, meg este még beszéltem a családdal is, így már elég késő lett, de Nóri mondta, hogy szereljük össze...:D Viszont én már előző este azt is kitaláltam, hogy hogy lehetne átrendezni a szobánkat úgy, hogy sokkal nagyobb terünk legyen, és addig nem szerelhettük össze, amíg nem rendeztük át a dolgokat... Így hát neki álltunk halkan bútorokat tologatni este 10-11-kor, meg ismételten "mélytakarítani". Aztán még éjfélre gyorsan összedobtam a polcot is... Annyira szép lett a szobánk, hogy az nem igaz... :D Legalábbis nekünk mindenképpen!:) Íme a kész remekmű (a hátlap még nincs rászögelve, nem akartunk nekiállni kopácsolni éjfélkor, pedig mennyire örültek volna nekünk a lakók...):

Hát nem gyönyörű??:D Az első saját bútorunk, tiszta megható... :D:D

Szóval teljesen új szobánk lett, nagy térrel (pedig több lett a bútorunk), igyekszünk tenni a jó közérzetért, vagy mi. :)

Most viszont megyek, sok munka van még a héten, ráadásul mondhatni új helyen vagyok, holnap-holnapután mesélek róla majd még egy külön posztban...

Addig is take care, üdvözlünk mindenkit, 3 hét múlva ilyenkor otthon leszünk!!:)

Jó éjt!:)

Üdv ismét!

Ma megint több bejegyzést kaptok, le vagyok maradva, nehéz összegyűjteni az energiát ehhez a blogíráshoz...

Szóóóóval, pénteken mindkettőnknek szabadnapja volt, és... Oké, a további történetmesélésekhez a lakótársaknak álneveket fogok adni (meg ne sértsem a személyi jogaikat, meg hasonlók), mert már én sem tudom követni a sztorikat úgy, hogy az egyik lakótárs, meg a másik, meg a harmadik, meg akit két bekezdéssel ezelőtt említettem... Szóval, van egy relatíve új lakótársunk, aki a Favágó nevet kapta (don't ask). Sajnos szegény Favágóra rájött a nagytakaríthatnék péntek reggel (a szabadnapunkon, amikor végre alhattunk volna, ameddig akarunk), és arra ébredtünk, hogy valaki ledobja a szobánk ajtaja előtt a porszívót nagy csattanással, aztán nekiáll porszívózni. Ez van, ha 9 ember lakik egy házban... Azért gyorsan tisztáztuk, hogy mindenkinek más a napirendje, van, aki hajnalban kell, van, aki hajnalban ér haza munkából, szóval ne reggel takarítsunk. Max seprűvel. Vagy ronggyal. Ami nem zúg.

Utána viszont már jobban telt a nap. Egy másik lakótárs (legyen mondjuk... Coffeeboy.) kitalálta, hogy ha már ennyiünknek van egyszerre szabadnapja, grillezünk egyet a hátsókertben. Áthívta néhány barátját is, bevásároltak, csináltunk salátákat, és nekiálltunk sütögetni (oké, mi csak néztük). Jó szabadnapos program volt.

A hétvégét végigdolgoztunk 10 órás műszakokkal, viszont ez a Camden... Az elmúlt héten két ebédszünetemben is elkérték a számomat. Azalatt az 5-10 perc alatt, amíg ott üldögéltem, megtalált először Ken, egy afroamerikai srác, egy másik szünetemben pedig 2 francia pasi - velük jól eldumáltam (ők is olasznak néztek... Vagy franciának. Az jó, ha 2 francia azt mondja rám, hogy kinézetre francia vagyok...?), de nem egészen az én korcsoportom voltak... :D A második eset után, mikor visszamentem, Giulia (egy olasz munkatársam) azzal a kérdéssel fogadott, hogy "na, most hányan kérték el a számomat?", mondom csak egy... De persze nem egy szép kék szemű angol srác, na majd legközelebb...

Jönnek még mindjárt a további posztok is, sorry... :D

See ya!:)